Történelmi kiegészítések a csángók jászságához

            Aki belemélyed a múlt viszonyaiba, váratlan módon mindenfelé jász-nyomokba botlik. Ugyanis a jász, a jón, a gaz, a kazár, a szkíta, az agarus, az aram, a mór, a tigre-toxon-taur, stb. stb. stb. népneveknek mindnek volt íjász-lövész jelentésoldala, amit az egyetemes szkíta őskultúra egységes ősnyelvi viszonyaival lehet megmagyarázni.

Avagy az ősnyelv analógiás lelkisége

avagy bibliai szereplésünk

Megjelent az ŐSI GYÖKÉR, 2008. júliusi – decemberi számában (XXXVI. évfolyam 3-4. szám).

Megjelent az Ősi gyökérben 2008-ban

[1]Minden a fejben dől el. Az ismereti kapuk kitárása, választási lehetőségeink terét bővíti ki, így lesz a tudás hatalom.

Magyar történelmünk szempontjából izgalmas kulcskérdés a Jászok eredete, ókori előélete és globális elterjedtsége. A földtörténeti drámában játszott főszerepük, alapjaiban rendítheti meg a hibásan rögzült tudományos szemléletet.

Hivatalos történettudományunk szerint, nem maradtak írásos maradványok történelmünk korai időszakáról. Élesen cáfolja ezt a most, közel 200 év után újra kiadásra került tudós Horvát István, Értekezés, a Jászokról mint Magyar Nyelvű Népről és Nyilazókról c. őstörténeti műve és folytatása.[1] E ritka módon felkészült és alapos kutatót,